Világéletemben sportoltam valamit. Oviban gimnasztikáttam, isiben futottam, az általános iskola felében és a gimiben versenyszinten vívtam. Utána elkezdtem napi szinten futni. Sose többet 2-3 km-nél, de szigorúan minden nap, szünet nélkül. Amolyan kötelező napi szeánszá vált, hogy futok. Rosszul aldutam, ha egyet is kihagytam. Nem voltak speckó futós cuccaim, csak egy Nike futócipő volt minden amit beruháztam erre a hobbire. Reklám pamutpólók és mackónadrágok jellemezték a futásaimat. Nem is volt fejlődés, nem is az volt a célja. A cél a napi 3 km volt, éveken keresztül. A futóversenyek az egyetem alatt jöttek. Három szegedi Vivicittán vettem részt (az utolsó hármon) egyetemi csapattal. Egyszer még érmet is nyertünk. Aztán elmaradt a Vivicitta Szegeden és elmaradt a futószokásom is. Ahogy durvult az egyetem abbahagytam a futást.Egyszerűen már túl fáradt voltam esténként, nem esett volna jól. Eleinte csak egy-egy nap, majd egy-egy hétvégén, végül soha többet nem futottam.
2-3 évig csak a városi bringázás volt, amit azért Pesten lehet sportnak, sőt életformának is tekinteni. Már Pesten éltem, mikor bemondta a rádió, hogy lesz Vivicitta, úgy közlekedjünk. A nosztalgia azonnal követelte az indulást. 3,5 km-en indultam, mert annyit edzés nélkül is tudtam tejesíteni, és csak egy kisebb meghalás volt az ára. Az eseményen kaptunk egy kis füzetkét a BSI jövőbeli eseményeiről, illetve egy másikat amit mindössze ennyi állt: Lefutom a maratont! Ezekből a füzetekből tudtam meg, hogy elég sűrűn van futkározás a városban, és hogy van októberben maraton fesztivál, ami a legnagyobb Budapesti futóesemény az évben.
A következő versenyemre már készültem rendesen. Mondhatni. Háromszor is elmentem futni 3-4 km-t, és egyszer nagynehezen megvolt az 5 km is. Az októberi Spar Maratonon a Minimaraton 7 km-ét 40 perc alatt futottam le, és iszonyú büszke voltam, mert még sose futottam olyan sokat. Ami még inkább feltüzelt, hogy kaptam érmet és technikai mezt, amilyenem még sose volt! A versenyt egy pamutpólóban és egy kék harisnyában teljesítettem. Kaptam érmet, és kaptam pólót, én meg olyan büszke voltam magamra, és egy akkora közösségi élményt adott a verseny hogy elhatároztam: megfogadom a tavaszi füzetke jelmondatát, és jövőre lefutom a maratont!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése